Város története

Bicske és környéke már ősidők óta lakott hely, első nyomát az újabb kőkorból származó telepnyomok, sírok bizonyítják, de a bronzkorból, a rómaiak és az avarok idejéből (a Szőny-Pécs közti római út, mely egy itteni egykori római településen vezet át) és az Árpád-korból középkori temetők templom alapfalakkal kerültek elő itt.

1541 körül vált török uradalom részévé a település, ám a birodalom határán lévén a kettős adóztatás sújtotta, mivel sokszor eljutottak a komáromi adószedők is a vidékre. 1686-ig a török erről a környékről való kiűzéséig lakosainak száma nagyban csökkent. Ezt követően viszont nagy gyarapodás jellemezte a települést, amely 1688-ban a közigazgatás restaurációjával járási székhely lett. Bicske a továbbiakban folyamatosan gyarapodott, 1773-ban lett mezőváros, 1872-ben nagyközség.

A 18. és a 19. század folyamán a közelben fekvő Vértes és Gerecse hegységek kiváló lehetőséget biztosítottak az erdei munkákra, a mészégetésre és a kőbányászatra. A mai napig él az erdei munkák emléke egyes dűlőnevekben: Egyfejszés, Kétfejszés föld.

A 19. században fejlett volt a településen a kézműves-ipar: a fazekasság, a takácsmesterség, a kelmefestés, a bőrkikészítés, a tímárság, a csizmadiamesterség, valamint a cipészmunka. A későbbiekben is sok kisiparos dolgozott a községben.

A vasút 1884-ben épült meg Bicskén, amikor megnyílt az utolsó fővárosi fővonal Budapest és Újszőny között.  A vasutak megjelenésével párhuzamosan Bicske jelentősége folyamatosan nőtt, s bár 1877-ben Vál kapta meg a járásszékhelyi státuszt a környéken, növekvő iparával egyértelműen a térség legjelentősebb településévé fejlődött. 1921-ben a Budapest – Győr vasútvonalat az országban elsőként villamosították, így még egyszerűbbé vált a város megközelítése Budapestről.

A község életét a mezőgazdaság is nagyban meghatározta. A feudális nagybirtok-rendszer egészen 1945-ig fennmaradt.

Bicske területe az 1940. évi népszámlálás adatai szerint 15551 katasztrális hold volt, a lakosság 8319 fő. A népsűrűség 93 fő volt négyzetkilométerenként, összesen 1634 lakóház áltt a község területén.

Az 1944-es adatok a következőkről számolnak be: mezőgazdasági művelés alatt álló, vagy művelhető terület összesen 14258 katasztrális hold volt, ebből 3000 hold erdő. A 14258 holdból 9610 holdon 11 nagybirtokos osztozott, a maradék 5841 hold (a község belterületét is beleértve) a község lakosságának tulajdonát képezte. Bicske nagy kiterjedésű szőlőterülettel is rendelkezett, mely három tájon terült el: A Galagonyás dűlőben 450 katasztrális hold szőlő és gyümölcsös, Felsőhegyen kb. 300 hold, Máléhegyen 250 hold állott.

második világháború rendkívül súlyos károkat okozott a városban, ipara és infrastruktúrája nagyrészt megsemmisült. 

Bicske 1986január 1-jén kapott városi rangot. Bicske területe 7708 hektár (= 77.1 km²). Bicske utolsó becsült népessége 12 503 fő (2019 évben)

Forrás: Wikipédia