(Bicske, 1927. április 26. – Budapest, 2002. május 6.) magyar Kossuth-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Családja nemzedékeken keresztül Zalaegerszegen élt, édesapja elköltözött, de mindvégig megtartotta a városhoz fűződő kapcsolatát. A gimnázium első 6 évfolyamát Tatán, az utolsó kettőt Zalaegerszegen végezte, végül 1945-ben Budapesten érettségizett. Költeményei már 1947-től megjelentek a Válasz, az Újhold, a Magyarok, a Sorsunk és más folyóiratok hasábjain. Egyetemi diplomáját Budapesten szerezte 1949-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész szakán. 1954-ben megalapította a Bessenyei-kört. 1955-ben a Petőfi Kör vezetőségi tagja, 1956-1957-ben a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1957-ben az Igazság című napilapban megjelent írásai miatt letartóztatták, 1959-ben szabadult. 1986-ban Lengyel Balázzsal és Nemes Nagy Ágnessel megindította az Újhold-évkönyv sorozatát. 1986 után vállalt újra tisztségeket az Írószövetségben. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja lett. 1994-1996 között a Magyar Könyv Alapítvány elnöke volt. 1994-ben és 1998-ban az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt.

Legjelentősebb műfordítóink közé tartozott, elsősorban latin (Vergilius, Horatius) és olasz (Ariosto, Tasso) költők életművének fordítása szerzett számára megbecsülést, de fordított más latin, olasz, német (Goethe) költőket is, részleteket a Mahábháratából, a Rámájanából. Élete utolsó évtizedeiben saját versei, prózai írásai is gyakrabban megjelentek. Műveinek legteljesebb gyűjteménye Paradicsomkert összegyűjtött versek és szépprózai írások címmel, 1993-ban jelent meg, ebben találhatók Zalaegerszeggel kapcsolatos írásai is.

Forrás: Wikipédia