(1905-1989) akvarellfestő, a Bicske története c. könyv írója.

A Fővárosi Iparrajziskolán, majd az Iparművészeti Főiskola festő, illetve építész szakán tanult. Tatabányán vállalt munkát a bányaépítészetnél. A második világháború és az angliai hadifogság után az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalathoz került, majd az Országos Villamos Távvezeték Vállalatnál dolgozott. Transzformátorállomásokat telepített szerte az országban, Székesfehérváron is. Munkája mellett folytatta a festést. Fő céljának tekintette a pusztuló népi építészeti emlékek megőrzését. Akvarelleken örökítette meg a Kárpát-medence magyarlakta területeinek legjellegzetesebb épületeit. Tatabányán (1934), az Ernst Múzeumban (1949), a Néprajzi Múzeumban (1982), a Magyar Kultúra Székházában (2004) mutatkozott be műveivel. Családja Bicskéről származott, itt töltötte gyermekkorát, s később sem szakadt meg kapcsolata a várossal. Kezdeményezője volt a Bicske Barátok Köre megalakításának (1984), kutatta a település történetét, a Nagy Károly Városi Könyvtárnak ajándékozta 161 helyismereti vonatkozású fényképét (1987), a városnak 101 akvarelljét. Képeiből nyílt az első kiállítás a bicskei képtárban 1988-ban. Bicske Város Díszpolgára. (posztumusz, 2003.)

Forrás: www.bicske.hu